Az ember számára a szülei jelentik azt a tökéletes és biztos bástyát, ahová mindig vissza lehet térni. Bármi öröm vagy bánat éri az embert a aszülő az – jobb esetben – akikhez szinte az első utunk vezet. Sosem felejtem el az első szerelem érzését, amit természetesen anyukámmal osztottam meg elsőként, vagy épp azt a szívszaggató érzést, amikor az véget ért, és édesanyám vállán sírtam ki bánatom. De nem felejtem az iskolai sikereket sem, vagy épp azt a csalódottság érzést, amikor egy-egy vizsga vagy nagyobb dolgozat nem épp úgy sikerült, ahogy szerettem volna, vagy ahogy szükség lett volna valamely további tervemhez. A szüleim mindig segítettek. Bátorítottak, hogyha kellett, vagy épp leszidtak, ha úgy látták, nem jó irányba haladok vagy épp nem jó stílusban teszem, amit teszek. Valódi értékeket kaptam tőlük, jó emberré váltam, aki tudja és érti mik a valódi értékek az életben, és aki értékeli azt, ha az élet valami jóval áldja meg, és nem törik össze, ha épp nehézség kerül elé, vagy valami nem úgy sikerül, ahogy azt tervezte vagy szerette volna. Egyszóval rengeteget köszönhetek a szüleimnek és nagyon szeretem őket.
Éppen ezért azt terveztem, hogy mivel majdnem közösen van a szülinapjuk, ezért egyben szokták tartani, és mindkettő kerek, mert édesapám öt évvel idősebb, mint édesanyám, ezért meglepem őket és készíttetek mindkettőjüknek egy – egy egyedi pulóvert. Azért gondoltam, hogy az egyedi pulóver a legjobb ajándék számukra, mert lehet így olyat csináltatni, amit együtt is tudnak hordani, időtálló és biztosan nagyon örülnének neki. Ez így is lett. Egy-egy családi képpel és a leghíresebb mondataikkal díszíttettem a pulóvereket, amik igazán nagy sikert arattak nem csak a szüleim, de a rokonaim körében egyaránt. Azóta is hordják néha. Persze közösen, egyszerre, hogy a legnagyobb hatást érjék el bárhol is akarnak kitűnni ezekkel az egyedi ajándékokkal.